Ünnepi szentmise keretében emlékeztünk meg december 13-án a vértanú lelkipásztorról Pozsonyban a Szent László-templomban, ahol a Missziós Kereszt jelenlétében, amelyben Boldog Brenner János atya ereklyéje is el van helyezve, magyar és szlovák hívek imádkoztak együtt.
A Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség tagjai 2018-ban részt vettünk Brenner János boldoggáavatásán, valamint az ő első liturgikus emléknapját is ugyanazon év december 15-én Szombathelyen ünnepeltük, az oda szervezett egynapos adventi zarándoklat alkalmával. Idén nagy örömre adott okot az, hogy a közelgő Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus vándorszimbóluma Boldog Brenner János ereklyéjével együtt épp azon adventi héten lehetett Pozsonyban, amely advent harmadik vasárnapját is magába foglalta. Ez a harmadik adventi vasárnap pedig épp december 15-re esett, csakúgy, mint 1957-ben, amikor erre a napra virradóra halt vértanúhalált az Eucharisztiát hősiesen védelmező fiatal lelkipásztor, János atya. Pozsonyban is megemlítésre került, hogy működési helyein és vértanúsága helyszínén az advent harmadik vasárnapján sok helyen meggyújtásra kerülő rózsaszín gyertya helyett piros gyertyát gyújtanak az adventi koszorún, a lelkipásztor vértanúságára emlékezve.
A pozsonyi megemlékező szentmisére advent harmadik vasárnapja előtt, pénteken este került sor. A Szent László-templomban, ahol az egész év folyamán reggeltől estig szentségimádási lehetőség van, a Missziós Kereszt szentjeinek litániájával és szentségi áldással ért véget az egésznapos adoráció. A szentmise fél hatkor vette kezdetét, kétnyelvű volt, szlovák nyelven Haľko József segédpüspök, magyar nyelven pedig Molnár Tamás, pozsonyi magyar lelkipásztor szólt a templomot megtöltő hívekhez.
A Pozsonyi Főegyházmegyében zajló imaévre utalva, mely során többek között minden misében újabb papi hivatásokért imádkoznak, buzdító példaként hangzott el az a történet – amit a vértanú pap néhány hónappal ezelőtt Pozsonyban lelkinapot tartó pap öccse, Brenner József atya is elmesélt –, miszerint nagymamájuk nagyon szerette volna, hogy fiából pap legyen, sokat imádkozott erre a szándékra. Ám Isten családapai hivatással ajándékozta meg a fiút, megnősült, három fiúgyermekük született, s végül mindháromból pap lett, egyikük méghozzá vértanú pap. Ez Isten bőkezűsége és nagyvonalúsága, egy fia helyett a nagymamának három unokája lett az oltár szolgája. A papi hivatásokért folytatott imák nagyon fontos részei az eucharisztikus kongresszusra való készületünknek is, mert a papság és az Oltáriszentség elválaszthatatlanok.
Mindkét nyelven elhangzott Brenner János rövid élettörténete, felelevenítésre került a vértanúság éjszakája, a fiatal pap jelmondata, miszerint az Istent szeretőknek minden a javukra válik. A „magyar Tarzíciusz” tiszteletére tartott misén is szívesen szolgáltak a helyi ministránsok, akik előtt a boldog mosolygós képe a pozsonyi ferences templom falán, minden mise alkalmával példájára és életszentségére, annak követésére hívja fel a figyelmet.