:

Szent Márton szülővárosából érkezett vendégekkel együtt ünnepeltünk a pozsonyi dómban

A Pozsonyi Magyar Katolikus Közösség és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Szombathelyi Csoportja december 11-én Szent Márton püspök tiszteletére ünnepséget rendezett Pozsonyban, a Szent Márton Székesegyházban, amelyen sor került az Énekek Szent Márton püspök tiszteletére c. énekeskönyv koncerttel egybekötött bemutatójára, és az azt követő, Szent Márton tiszteltére bemutatott főpapi szentmisére.

Az ünnepi est – amely azt az üzenetet is hordozta, hogy bár a Szent Márton tiszteletére meghirdetett Emlékévek véget értek, úgy Magyarországon, mint a Pozsonyi Főegyházmegyében, a közkedvelt szent tisztelete tovább folytatódik, hiszen életpéldája és üzenete tizenhét évszázad után is folytonosan időszerű – Rétfalvi Balázs történész-levéltárosnak, a KÉSZ Szombathelyi Csoportja elnökének és e kiadvány kezdeményezőjének megnyitó beszédével vette kezdetét. Elmondta, hogy e könyvnagy összefogás keretében jelent meg a 2016-os Szent Márton Év alkalmából a Magyar Napló Kiadó és szombathelyi civil szervezetünk kiadásában. Az énekeskönyv munkájához sikerült megnyerni a Liszt Ferenc Zeneakadémia, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK és az ELTE Savaria Egyetemi Központ tanárait és kutatóit. Meg kell említeni azt is, hogy munkájukat önzetlenül, önkéntes alapon vállalták, amely tovább növeli a kötet értékét. A kiadás költségeit a Nemzeti Kulturális Alap, Szombathely Város Önkormányzata, a Szombathelyi Egyházmegye és az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta. Kiemelte továbbá, hogy a kötet valódi kincsestár, amely őseink töretlen Szent Márton-tiszteletét mutatja be. A most közkinccsé tett énekek hat évszázadot átölelve Szent Márton magyarországi tiszteletének „ércnél maradóbb”bizonyítékait jelentik, ugyanis minden szent kultuszának központja és szíve az ünnepnapjára szóló liturgia, amely a szent tiszteletére szóló saját, ünnepi énekeket és imádságszövegeket foglalja magába. A magyar nyelvű, barokk népénekek külön értéke továbbá az is, hogy Szent Márton históriáját mesélve következetesen szombathelyi születéséről szólnak. Mindez jól mutatja, hogy a 18. századi közbeszédben is Szombathelyt tekintették a szent szülővárosának. A kötetet lapozgatva, valamint az énekeket hallgatva feltáruló kulturális örökségünkből mi is sokat meríthetünk és gazdagodhatunk lelkileg és kulturálisan is egyaránt.

Rétfalvi Balázs megnyitója után a közelmúltban napvilágot látott énekeskönyvet Dr. Kővári Réka egyházzenész-népzenekutató, a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének munkatársa ismertette. A magyar nyelvű beszédek Tirpák Andrea és Varga Anita munkájának és tolmácsolásának köszönhetően szlovák nyelven is elhangzottak. Dr. Kővári Réka elmondta, hogy ha netán valaki nem ismerné Szent Márton püspök életrajzát, akkor is a gregorián énekekből és népénekekből kirajzolódik számunkra egy olyan kép róla, mely nagyrészt Márton egyik kortárs életrajzírója, Sulpicius Severus szerzetes műveiben maradt ránk. Ilyen például a Szent Márton, Isten szolgája kezdettel himnuszból lett népének, mely a mezítelen felruházását, halottak feltámasztását, betegek gyógyítását, Márton térítéseit és az ördög kísértéseinek legyőzését emeli ki. Az énekeskönyv bemutatója kiemelte: dicsérendő, hogy megadja mind a misetételek, mind a zsolozsmaanyag magyar fordítását, hogy a latinul nem vagy kevésbé járatosak is érthessék, mi hangzott el évszázadokon keresztül a templomokban. Ezen a középkori anyagon keresztül láthatjuk, mily gazdag volt liturgiánk, mennyire fontosnak tartották például a zsolozsma összeállítói, hogy milyen szövegek hangozzanak el az adott liturgikus napon. E CD-vel ellátott, gyakorlati célú, mai helyesírással készült kiadvány a középkori magyarországi gregorián dallamon, Szent Márton ünnepén megszólaló liturgikus énekhagyományt nyújtja 39 tételben, és 17 énekkel válogatást ad a 17–18. századi, nyugat-dunántúli forrásokból származó népénekekből a „Szent Márton tisztelete szülőföldje hangján” fejezetben – mondta Dr. Kővári Réka a kötetet jellemezve. A könyvben szereplő darabokból válogatást hallhattak a jelenlevők az ELTE Savaria Egyetemi Központ kórusa, továbbá a PPKE Boldog Özséb Színtársulat tagjaiból és Vas megyei (perenyei, bucsui, séi és szombathelyi) iskolásokból alakult alkalmi kórus előadásában Horváthné Dr. Csomó Orsolya és Dr. Medgyesy S. Norbert vezetésével.

Az ünnepi est a Szent Márton tiszteletére bemutatott latin nyelvű főpapi szentmisével folytatódott. A szentmise főcelebránsa Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek-metropolitavolt, vele közösen mutatták be a szentmisét Székely János szombathelyi megyéspüspök, aki egyben a szentbeszédet mondta, Haľko József pozsonyi segédpüspök, valamint több magyar és szlovák lelkiatya. Jelen voltak a pozsonyi szeminárium kispapjai és a helyi magyar közösség ministránsai is. A dómot vendégek és helyi hívek töltötték meg. A kötet gregorián énekeit megszólaltató liturgia zenei szolgálatát az ELTE Savaria Egyetemi Központ kórusa végezte Horváthné Dr. Csomó Orsolya vezényletével és Kovács László egyházzenész (Gyöngyös) művészi orgonakíséretével. A homíliát Dr. Székely János, a Szombathelyi Egyházmegye főpásztora tartotta magyar nyelven, amelyet Sranko László bacsfai plébános tolmácsolt a szlovák híveknek. Székely János beszédében a szeretet nyelvére hívta fel a figyelmet, amely jellemezte Szent Márton életét, s amely termékennyé tette az európai kultúrát. János püspök a következőképp fogalmazott: Európát és benne a szlovák és a magyar kultúrát is ez az evangéliumi nyelv, fény és erő tette termékennyé, tette gazdaggá, ez ajándékozta meg a tudomány, a művészet, a kultúra számtalan értékével. Martin Buber a híres filozófus mondta, hogy egy kultúra addig él, amíg kapcsolatban van azzal az éltető forrással, amelyből született, amely létrehozta. Az európai kultúráink sok szempontból azért haldokolnak, mert elveszítették a kapcsolatot ezzel az éltető forrással. Kiemelte az élet tiszteletben tartását a foganás pillanatától a természetes halálig, hangsúlyozta a hűséges, kitartó elköteleződés és a családokon belüli gyermekvállalás szerepét. Személyes élményeit is felidézve elmondta, milyen mély nyomot hagytak benne a gyermekkori adventi együttlétek családja körében. Mint család, az adventi koszorú gyertyáinak fényénél összegyűlve gyakran egy órát is együtt énekelve készültek Jézus Krisztus születésének ünnepére. Átérezte, hogy ezekben a pillanatokban az Isten mintegy tenyerén hordozva őket, az égi magasságokba emelte lelküket. Advent idején buzdító gondolatul szolgálhatott ez minden jelenlévő, minden család számára, hogy az együtt Istennek szentelt idő, a lelki elcsendesedés és ünnepre hangolódás mekkora segítség lehet megtapasztalni a lélek nyugalmát, örömét, az Isten közelségét, hogy az Isten a tenyerén hordoz minket, hogy Tőle tanulhatjuk meg leginkább a szeretet nyelvét. Ma is fontos, hogy a családtagok találjanak időt Istenre és egymásra, s nagyon fontos, hogy együtt is, mint család éljék át Isten közelségét, áldást hozó jelenlétét. A főpásztor végezetül a következőkkel zárta szentbeszédét: Szent Márton tanít minket, hogy ezt a közös nyelvet újratanuljuk, amely Európát termékennyé, széppé, gyümölcsözővé tette. Nagyon nagy öröm, hogy ezt a nyelvet talán mi itt Közép-Kelet Európában most mintha jobban értenénk, mint Európa nyugati fele, talán a kommunista diktatúrának a szenvedései is tanítanak minket egyfajta bölcsességre, a hitünkhöz való nagyobb ragaszkodásra. Kívánom, hogy a mai este segítsen mindannyiunkat abban, hogy tanuljunk Szent Mártontól, tanuljuk Krisztus anyanyelvét, az Isten iránti szeretetet, nyitottságot s tanuljunk nagylelkűséget, együttérzést a szegénnyel és a szenvedővel.

A két egyházmegye, melyek hasonlóképpen védőszentjükként tisztelik a Tours-i szent püspököt, mint az irgalmas szeretet hősét, e közös ünneplés által is megtapasztalhatta a testvéri együttműködés lelkesítő erejét, s jobban tudatosíthatta, milyen fontos szerepünk van Európa szívében a szeretet és élet civilizációját hirdetni, építeni és élni.